A jó idő beköszöntével, amikor a strandok megnyitják a kapukat, gyakran eshetünk abba a hibába, hogy rapid fogyókúrára adjuk a fejünket – vagyis a testünket; amivel sajnos a tartós fogyás helyett leginkább a jojó-effektust szabadítjuk magunkra. Kinek ne lenne vonzó egy olyan ajánlat, ami 7 nap alatt, 7 kiló fogyást garantál? Igen ám, lehet, hogy el is érhető ez a cél, viszont a drasztikus éhezést garantált falási rohamok követik majd, és több kilót szedünk fel, mint amennyit leadtunk. Sebaj, fejest ugrunk egy másik gyors eredményekkel kecsegtető diétába – de mindez hasztalan, az út végén ismét tárt karokkal vár bennünk a Jojó-effektus.
A rapid módszerek a fogyókúrában nem elégíthetik ki a tartós fogyás iránti vágyunkat. A cikk további részében eláruljuk, hogy mi húzódik meg ennek a ténynek a háttérben.
Szakemberek egyöntetűen úgy nyilatkoznak a fogyásról, hogy az nem más, mint a rendszeres testmozgás, a csökkentett kalória bevitel, és a minőségi tápanyagok fogyasztásának hármas fogata.
A gyors fogyás csak a jojó-effektus motorja, és végeredményként súlygyarapodással jár. A hirtelen megvont tápanyagok hatására a szervezet később újratölti, sőt túltölti a raktárait. A rapid módszerek során fellépő éhezés nem hozhat tartós eredményeket – még akkor sem, ha gyakran el is hisszük ezt az ígéretet. A megfelelő tápanyagok hirtelen csökkenő fogyasztása és az éhezés káros folyamatokat indít el a szervezetben, hiszen kevesebb energiához jutva kapaszkodik a már elraktározott energiaforrásaiba és onnan nyeri a működéséhez szükséges glükózt, ami a legkönnyebb út számára. Ez a legkönnyebb út pedig a májban és az izomzatban rejlő anyagok átalakítását jelenti, vagyis az agyunknak esze ágában sincs a vágyott zsírpárnáktól megszabadítani minket – sőt, az lesz az utolsó a folyamatban.
A hirtelen fellépő tápanyaghiány miatt először az izomtömeg csökken, majd a kevésbé fontos aminosavak és csak ezek után kezdődik el a zsírszövet felszámolása. Egy másik hátulütője a gyors diétáknak, hogy a már említett glükóz és aminosavak nagyrészt vizet tartalmaznak, így a diétánk elején valójában a felesleges víz távozik a szervezetünkből – ez amolyan látszatmegoldás és nem igazi fogyás. Fogyni a zsír elégetésével tudunk, amihez viszont 3500 kilokalóriára van szüksége a szervezetünknek, viszont az éhezés révén a testünk, az agyunk nem kap elegendő energiát így leadja a fékjelzést az anyagcserének, és ezzel még inkább magunk ellen dolgozunk, hiszen a leadni kívánt zsírhoz görcsösen ragaszkodik a szervezetünk, hiszen nem kap kívülről megfelelő mennyiségben tápanyagokat, amikkel optimálisan tudna működni.
A rapid diéta végére már semmit sem fogyunk, hiába minden igyekezet, hiába az éhezés a súlyunk stagnál, a szomorúságunk pedig egyre nő. Ilyenkor pedig bánatunknak – és az agyunk vészjelzésére hallgatva – csak eszünk, és eszünk, és ismét tárt karokkal vár, minket az út végén a Jojó-effektus.
Az orvosok és a sokat megélt fogyókúrázók ismerik már ezeket a jelenségeket, és tisztában vannak vele, hogy a rapid módszerekkel nem érhető el tartós fogyás, nem lehet a leküzdött kilókkal elért súlyt megtartani. A gyors fogyásokat és hízásokat átélt szervezet bizony hajlamosabb az elhízásra, és több is az elhízott személy azok körében, akik a rapid módszerekkel próbálnak fogyni, ellenben azokkal, akik az életvitelük hosszú távú megváltoztatása mellett tették le a voksot.
Tartós testsúlycsökkentést akkor érhetünk el, ha felülünk a rendszeres testmozgás, az egészséges étrend és a tudatos életmód hármas fogatára.
