A gyermek elhízása, még abban az esetben is, ha csakminimális súlyfeleslegrõl beszélünk, komoly veszélyeket hordoz magában. Ez ajelenség sokkal károsabb lehet a gyermeki szervezet számára, mint azt elsõregondolnánk.
A gyerekek elhízása egy komplex probléma, amit a szülõ és agyermekorvos együttesen kell, hogy felismerjenek, és kezeljék a problémát. De agyerek elhízásának megelõzése egyértelmûen a szülõ feladata.
Számos tényezõbefolyásolja a gyerekek körében is a hízást, így a modern életvitel, agenetikai hajlam és az asztalra kerülõ ételek mind, mind hatással vannak agyermek súlyára. Kutatási eredmények bizonyítják, hogy súlyproblémákkal küzdõszülõk gyermeke nagyobb valószínûséggel küzd majd ugyancsak súlyfelesleggel.
Sõt már magzati korban is olyan hatások érik a gyermeket az édesanyja táplálkozásán keresztül, amik késõbb szerepet játszhatnak az elhízásban is. Agyermekfogyókúra alkalmazásáig azonban egy igen hosszú út vezet, amimegelõzhetõ, és ez egyedül a szülõ felelõssége.
A szülõk követnek el hibákat,ha a gyermek rendszertelenül és egészségtelenül étkezik, ahogyan az is a szülõhibája, ha a gyermek nem mozog eleget.
Arról nem is beszélve, hogy a gyermek,ha azt látja, hogy a szülein is van túlsúly, nincs is annál természetesebb,mint hogy rajta is legyen. Ami viszont ennél is nagyobb hiba, hogy sok szülõ képtelen idõben felismerni a problémát.
Gyakran elkövetik a szülõk azt a hibát, hogy mellõzik apéldamutatás fontosságát, sõt gyakorta még bizonyos érzelmek kereszttüzébe iskerül az étkezés.
Általában az anyukák és a nagymamák kerülnek olyan helyzetbe,hogy hajlamosak a gyerekre tukmálni az ételt, mintha ezzel tudnák igazánkimutatni, hogy mennyire szeretik a gyereküket, hogy az egyen csak bátran minéltöbbet abból, amit fõzött a mama meg az anyu.
Ez azonban óriási hiba, hiszen agyermek gyomra kitágul, sõt rögzül benne egy olyan rossz szokás is, hogynyugodtan egyen tovább, függetlenül attól, hogy valójában már nem is éhes. Ez arossz szokás pedig elkíséri majd egész életében, aminek hosszú távon igenkomoly egészségügyi kockázata van.
Éppen ezért nagyon fontos a korai felismerés a gyermekkori elhízás esetében, viszont pont ez a legnehezebb. A szülõ gyakortanem látja objektíven a gyermek testsúlyát.
Az orvosnak azonban már megvannak azeszközei, így a testtömeg-index, a bõrredõ-vastagság, a felkar-körfogat sokatelárul, amik mellett egyéb biokémiai vizsgálatok is bevethetõk annak érdekében,hogy a lehetõ legpontosabb képet lehessen festeni a gyermek elhízásáról, és agyermekfogyókúra hasznos módszereirõl.
A gyermekfogyókúrát azonban nem a felnõttek körében gyakranalkalmazott táplálékmegvonásra alapozott fogyókúrát jelenti, hiszen ez szigorúan tilos a gyerekek körében.
A dietetikus szakemberek tudnak abbansegíteni, hogy érdemes csökkenteni egy gyermek energia bevitelét, és hogyan érdemes fokozatosan növelni a testmozgással töltött idõt, hogy a kettõegyüttesen fejtse ki a hatását a gyermek testsúlyára nézve.
Sajnos azonbanvannak olyan súlyosan elhízott gyermekek is, akiknél szigorú orvosi felügyeletszükséges, és még annak a lehetõsége is fennáll, hogy az orvos megtiltja atestmozgást a gyereknek, hiszen kockázatos a számára egészen addig, míg el nemér egy optimális testsúlyt.
Ezzel az orvosok olyan kockázatokat kívánnakmegelõzni, mint a szívelégtelenség vagy a gyengülõ csontok törése. A szülõkrészérõl nagyon fontos a türelem. Nem várhatunk eredményeket egyik napról amásikra. A gyermeknek pedig minden olyan tápanyagot biztosítani kell, amire afejlõdéséhez szüksége van.
Mindenképpen kerülni kell a felnõtteknél jól beváltfogyókúrás módszereket, mert az egy gyermeki szervezet számára igen megterhelõlehet. Ha szülõként bizonytalanok vagyunk abban, hogyan segíthetnénk agyermekünknek, akkor támaszkodjunk a háziorvos és dietetikus szakértõtanácsaira.
